A veszettség (rabies, lyssa) egy vírus okozta fertőző betegség, ami agy- és gerincvelőgyulladást okoz melegvérű állatokban (madarakban, emlősökben) és emberekben. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben (nagyon ritka kivételtől eltekintve) halálos kimenetelű betegség. Az idegrendszeri tünetek kialakulása előtt ún. poszt expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlődése. Mindösszesen eddig 6 ismert esetben számoltak be arról, hogy az idegrendszeri tünetek kialakulás után a páciens túlélte a fertőzést.  

A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe. Ha a fertőzött szervezet nem rendelkezik kellő immunitással a kórokozó ellen, kialakulnak a visszafordíthatatlan idegrendszeri tünetek, és a kórfolyamat következetesen halállal végződik.

A veszettség főbb tünetei: nyálzás (nyálcsorgás), lógó állkapocs, széjjeltérő kancsalság (strabismus divergens), viselkedészavar (agresszió), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kő, kavics, fadarab) lenyelése, majd nyelészavar, nagyon jellegzetes rekedtté váló hang ( a hangszálakat ellátó ideg bénulása miatt), víziszony (hydrophobia, ugyanis a bénulások előtt a nyelés görcsös fájdalmat okoz). A vadon élő állatokra a szokatlan szelídség jellemző, de bármilyen ingerhatásra előtörhet belőlük az agresszivitás.

Járványtanilag két fajta fertőzöttségi szint különböztethető meg - az urbánus, és a szilvatikus. Előbbi azt jelenti, hogy kóbor háziállatok között terjed a veszettség, utóbbi azt, hogy csak vadon élő állatok között terjed (hazánkban jellemzően rókák között), és alkalomszerűen terjed át háziállatokra. Magyarország, köszönhetően az évtizedek óta kötelező oltásnak, az urbánus veszettségtől mentes, ám a szilvatikustól még nem.

Hazánkban az ebek veszettség elleni oltása a harmincas évek óta kötelező. Ma a jogszabályok szerint a tulajdonos köteles kutyáját a három hónapos kor elérésekor 30 napon belül beoltatni, majd hat hónapon belül ismét, ezt követően pedig évente egyszer. Az első életévben a kutyának tehát két veszettség elleni oltással kell rendelkeznie. Innentől kezdve már évente kell az oltást megkapnia. Csak egészséges, megvizsgált, panaszmentes állat oltható, a megfelelő immunválasz elérése céljából, ha az oltáshoz képest két héten belül nem mart embert, és nem áll hatósági megfigyelés alatt.

Az ebek veszettség elleni védőoltása három módon történhet: az állat tartási helyén, állatorvosi rendelőben, vagy szervezetten, összevezetett formában.

A szervezett oltás (más néven: összevezetéses) révén lehetett régen elérni, hogy minél több kutya be legyen oltva. Uniós tagságunkból adódóan változás várható az összevezetett veszettségoltások terén.

A legkényelmesebb az állat tartási helyén, vagy az állatorvosi rendelőben történő oltás. Ez nem szezonhoz kötött, az év bármely időszakában lehetőség van kedvencük veszettség elleni oltásának elvégzésére. Ezenkívül nem kell kitennünk kedvencünket a felesleges stressznek, ami egy összevezetéses oltással jár és az oltás beadása előtt az állatorvos nyugodt körülmények között tudja megvizsgálni a pácienst.

A veszettségoltás elmulasztása szabálysértési eljárást von maga után a tulajdonossal szemben, valamint az eb kártalanítás nélküli végleges elaltatását. Jelenleg csak a kutyák oltása kötelező. Ajánlott azonban más húsevő háziállatainkat is beoltatni (macska, vadászgörény), hiszen ők is terjeszthetik a veszettséget, pláne ha kertben tartott állatról van szó! Ennek jelentőségét jelzi, hogy az utóbbi évek emberi veszettségeseteiben többnyire macskáktól származott a kórokozó.

Ha a kutya embert mar, karmol vagy harap az oltási könyvet be kell mutatni az illetékes hatóságnak ( körzeti orvos, állatorvos), ezért kérjük az oltási igazolványt őrizzék meg.

Nagyon fontos a féregtelenítő készítmény beadása. Ez ugyan évente csak egyszer kötelező, de a megfelelő védelem csak akkor várható, ha a kutyákat, és a velük együtt tartott macskákat háromhavonta tablettás kezelésben részesítjük. Ez fontos közegészségügyi jelentőségű, ugyanis kedvenceink “gilisztái” emberekben is jelentkezhetnek, és ilyenkor elsősorban a gyerekek veszélyeztetettek.

Kérünk minden ebtulajdonost, hogy ellenőrizze kutyája oltási könyvében az utolsó veszettségoltás időpontját, és annak egy éves letelte előtt oltassa újra kutyáját!

 

Aligha lehetne szebben írni a kutyáról, mint ahogy azt már Platon, a nagy görög gondolkodó időszámításunk előtt több száz évvel tette. Így fogalmazott: “a kutya a természet kincsestára, a fáradtság menedéke, a hűség példaképe, az éberség tükre, az értelem dísze, a modor jelképe” …. További rész »

Megjelent Dr. Fodor Kinga állatorvos, Mit egyen a kutyám? címü könyve. A könyv elsősorban tulajdonosoknak szól, és az egészséges, illetve a beteg kutyák megfelelő táplálását foglalja magában (tápetetési útmutatókkal, illetve házilag összeállítható takarmánykeverék receptekkel).

Megjelent Dr. Fodor Kinga állatorvos, Mit egyen a macskám? címü könyve. (Kattints az alábbi képre!)

A könyv a nagysikerü, “Mit egyen a kutyám?” cimü könyv folytatása.

Táplálékigény változások

A vemhesség és a szoptatás nem csak a kutya szervezetében, hanem az életvitelében bekövetkező változásokért is felelős. Éppen ezért különös figyelmet kell fordítanunk táplálékigényének megváltozására, a teljes reprodukciós időszak alatt.

Tervezzünk a vemhesség kezdete előtt

Ha tervezed szukád befedeztetését, fontos, hogy előtte helyesen becsüld fel kondícióját. A fizikai igények miatt, problémákat okozhat, ha a vemhesség és szoptatás kezdetének idején a szuka nincs ideális egészségi állapotban.

Ha a szuka ideális testsúlya alatt van, nehézségekbe ütközhet, hogy olyan mennyiségű táplálékot fogyasszon el, amely fedezi saját, és a magzatok igényeit is.

Olyan mértékű, teljes értékű és kiegyensúlyozott táplálás, mely a szuka ideális testsúlyát és kondícióját eredményezi, segíti a saját és az ivadékok egészséges állapotának fenntartását, a vemhesség és a szoptatás ideje alatt.

Vemhesség

A kutyák vemhességi ideje 9 hétig tart. A szukák súlya a hatodik hétig csak kismértékben, ezután egyre gyorsabb ütemben gyarapszik.

A vemhes szukák energiaigénye a tömeggyarapodás jeleiben tükröződik. A vemhesség hatodik hetéig nem változik, de a fialásig a normál létfenntartási energiához képest 25-50%-al növekszik.

Szoptatás

A szukák súlya fialás után csökken, mégis a tápanyagigényük nagymértékben növekszik- ez a normál létfenntartási energia 2-3-szorosára nőhet, az alomszámtól függően- hogy szervezete fedezni tudja a kölykök táplálását és növekedését. Elegendő mennyiségű tej termeléséhez fokozott vízfelvételre van szükség.

Hogy biztosítsuk a szoptatós szuka számára a megfelelő és elegendő tápanyaghoz való hozzájutást, etessünk vele tápanyag dús kölyöktápot. Anélkül, hogy az egy étkezésre szánt tápmennyiséget növelnéd, a szukát naponta inkább többször etesd. Biztosíts számára lehetőséget, hogy annyit ehessen egy nap, amennyi neki jólesik.

Elválasztás

A születés után 5 héttel a legtöbb kölyök érdeklődést mutat az anyja tápja iránt. Végül a kölykök egyre több szilárd tápot kezdenek enni, és kevesebbet szopnak. Ezzel egy időben a szuka is csökkenti az elfogyasztott táp mennyiségét. A legtöbb kölyök 8 hetes korára befejezi a szopást. Erre az időpontra az anyakutya energiaigénye is visszaesik a létfenntartó szintre, és ekkor már a vemhesség előtti normál tápot kell, hogy kapja.

Javasolt táp a vemhes szukáknak

A legjobb táp a vemhes szukák részére a kiváló minőségű, tápanyag dús, általános táp, amely minden életkorban és a növekedés időszakában is alkalmazható. Habár a kölyöktápok általában ajánlhatóak vemhes, vagy szoptatós szukáknak is, az Iams® large-breed puppy formula nem felel meg ennek az alkalmazásnak az energia és ásványi anyag tartalma miatt.

Ajánlott kutyatápok vemhes és szoptatós szukáknak

Iams

Felmérések szerint a nagy- illetve óriástestû kutyafajták képviselik a kutyapopulációk jelentõs – 26 % – hányadát.Ezek sokkal hajlamosabbak a különbözõ csontrendszeri problémákra, pld. gyakrabban jelentkezik náluk osteoarthritis, ami a nagytestû fajták állategészségügyi problémáinak jelentõs részét teszi ki. A táplálék jelentõsége – elsõsorban a kalcium és az energia tartalom – az elmúlt 30 évben egyre inkább az érdeklõdés középpontjába került. Ezért foglalkozunk is ismét a nagy- és óriástestû kutyák helyes táplálásával, különös tekintettel a növendékkori etetésre. A következõ cikk a növekedésben lévõ kutyák kalcium felszívódásáról szól, kihangsúlyozva a túlzott kalcium bevitel veszélyét, mely csontnövekedési rendellenességekhez vezethet.

Nagy- és óriástestü kutyák optimális táplálása (pdf)

A kutyák olyan egyediek, mint az emberek. Kicsi, nagy, öreg, fiatal. Ettől függetlenül azonban abban megegyeznek, hogy mindegyiküknek teljes értékű megfelelő összetételű tápra van szüksége. Mégis az eltérő kor és méret, eltérő táplálékigényt támaszt. Ez legfontosabb a kölyökkörben. A kölykök energiaigénye közel kétszerese lehet a felnőttekének, azonban előállhat az az eset, hogy gyomorkapacitásuk nem engedi felvenni azt a mennyiségű tápot, amelyben a tápanyagmennyiség fedezi az igényüket, kivéve, ha a tápot kimondottan így állították elő.

Mikor tápot választasz, olyat válassz, amely magas emészthetőségű, tápanyagokban gazdag, 100% komplett prémium formula a növekedéshez. Ezek a kiváló minőségű formulák tartalmazzák azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat, fehérjét, zsírt és szénhidrátot, melyek kutyád egészséges fejlődéséhez szükséges. Prémium formula etetése során a következő eredmény látható:

• rendkívüli izommunka
• fényes tömött bunda
• egészséges, bőr, csontok és fogak
• kismennyiségű kemény széklet
• vidám, egészséges hangulat
• játékosság
• tiszta csillogó szemek

A kölyökkutyád az első hónapban növekszik a leggyorsabban. Az immunrendszer fejlődik, a csontok növekednek, az izomzat erősödik. Ennek a növekedési intenzitásnak a tápanyagok pontosan meghatározott összetételére van szüksége. Hogy biztos lehess benne, hogy a kiskutyád igényeinek megfelelő táplálékot kap, mely megőrzi egészségét és biztosítja jólétét, a következőket kell szem előtt tartanod:

A kölykök táplálása

A kölyköket a választástól négy hónapos korukig az etetési táblázatnak megfelelően 2-szer, 3-szor kell etetni, majd négy hónapos koruk után kétszer, szabályos időközönként. Fontos, hogy a kutya előtt mindig legyen friss víz.

Több energia-több fehérje

Kutatások kimutatták, hogy a kölyköknek kétszer annyi energiára van szükségük, mint felnőtt társaiknak. Ebben az időszakban a fokozott mértékű növekedéshez szükséges energia fedezésére van szükség, melyet energiában és tápanyagban gazdag, teljes és kiegyensúlyozott étrend képes fedezni. A kiváló minőségű állati eredetű fehérje hozzájárul az új szövetek kialakulásához.

Eltérő méret-eltérő igények

Nem minden kölyöknek egyezik a tápanyagigénye.

Ha kistestű kölyökkutyád van…

…neki egy kilogrammra vetítve magasabb a metabolizációs rátája (gyorsabb az anyagcseréje), hamarabb éri el kifejlett kori testtömegét, mint a nagytestű fajták. Továbbá a kistestű fajták nagyobb arányú a fehérje, zsír, kalcium és foszfor igényük, melyet szervezetük a csontok növekedésére, valamint az izmok, és egyéb szövetek fejlődésére fordít. Tehát ha a kiskutyádnak olyan tápot adsz, mely kimondottan a kistestű fajták igényeihez mérten fejlesztettek ki, biztos lehetsz benne, hogy a növekedéséhez szükséges tápanyagok mennyiségét és minőségét biztosítod számára.

A kistestű kölyköknek van még egy jellegzetessége: kis száj, és kis gyomor. Fontos, hogy ezek a kölykök olyan tápot kapjanak, melyek kis granulátumokból állnak, hogy könnyebben meg tudják rágni. A koncentrált tápanyagtartalmú formula biztosítja, hogy ezek a kölykök teljes értékű és kiegyensúlyozott tápot kapjanak, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy kisméretű gyomruk csak kis mennyiségű táplálékot képesek befogadni.

Ha közepes testű kölyökkutyád van…

…akkor neki kissé magasabba az egy testtömeg kilogrammra vetített metabolizációs rátájuk, mint a nagytestűeknek. Ezek a fajták kifejlett kori testtömegüket 12-18 hónapos korukban érik el, tehát hamarabb, mint a nagytestű fajták. A közepes testű kölyköknek szükségük van fehérjére, zsírra, kalciumra és foszforra, hogy fedezzék a csontok, izmok, és egyéb szövetek fejlődésének igényét. Ezekből a tápanyagokból számukra többet kell biztosítani, mint a nagytestűek esetében, Tehát ha a kiskutyádnak olyan tápot adsz, mely kimondottan a közepes testű fajták igényeihez mérten fejlesztettek ki, biztos lehetsz benne, hogy a növekedéséhez és anyagcseréjéhez szükséges összetételű tápanyagot biztosítod számára.

Ne feledd: a kölyköknek kis gyomruk van. Fontos, hogy tápanyagban gazdag tápot kapjon, így kis mennyiség felvételekor is hozzájuthat a teljes értékű, megfelelően összeállított esszenciális tápanyagokhoz.

Ha nagytestű kölyökkutyád van…

…akkor neki alacsonyabb a metabolizációs rátája, mint a kisebb testű fajtáké. Mivel növekedése nagyobb mértékű, kifejlett kori testtömegét a 18-24 hónapra éri el, később, mint a kisebb fajták, így számukra kisebb energiát kell biztosítani.

A nagytestű kölykök egy sor nagymértékű változáson megy keresztül. Tény, hogy a nagytestű fajták általában gyorsabban nőnek, mint kistestű társaik, de a legjobb, ha ezeket a kölyköket olyan táppal etetjük, mely fedezi igényeiket, azonban nem engedi a túl gyors növekedést, mert ez abnormális csontfejlődéshez vezethet. A nagytestű kölykök igényeit a kisebb mennyiségű kalcium is fedezi. Azok a kölykök, melyek túl sok energiához és kalciumhoz jutnak túl gyorsan növekednek, mely csontfejlődési, vagy izületi problémákhoz vezethet. Az ő esetükben a cél, egy visszafogott, egészséges növekedési arány. Ennek érdekében fontos, hogy olyan táplálást válasszunk, melyben precízen van összeállítva a zsír, a kalcium, a foszfor, és ez az összeállítás a nagytestű kölykök igényeinek felel meg.

A megfelelő táp kiválasztása kis- és közepes testű fajták számára:

Energia és fehérje mellette még számos fontos tápanyag és összetevőre van szükség a kölykök vitalitásához:

• Vitaminokban gazdag halolaj, mely biztosítja a teljes körű egészséget
• Esszenciális vitaminok és ásványi anyagok, mely az immunrendszert támogatja, és megalapozza a kölykök egészségét a növekedésnek ebben a kritikus szakaszában
• állati fehérjére alapozott proteinforrás, mely táplálja a növekedő izmokat, életfontosságú szerveket, a bőrt és a szőrzetet
• a rostok segítik a kölykök érzékeny emésztőszervének egészséges működését, így több tápanyag marad a kiskutya szervezetében.
• A kalcium és a foszfor ideális szintje hozzásegít hogy erős csontozatuk és fogazatuk fejlődhessen.

A megfelelő táp kiválasztása nagytestű fajták számára:

Hogy megfelelő összetételű tápanyagot biztosíts nagytestű kölyökkutyád számára, a következőket tartsd szem előtt:

• Megfelelően beállított kalcium és foszfor szint, mely segíti az egészséges csontnövekedést.
• Csökkentett kalória és zsírtartalom, mely fenntartja az ideális növekedési arányt
• Vitaminokban gazdag halolaj, mely biztosítja a teljes körű egészséget

• Esszenciális vitaminok és ásványi anyagok, mely az immunrendszert támogatja, és megalapozza a kölykök egészségét a növekedésnek ebben a kritikus szakaszában
• állati fehérjére alapozott proteinforrás, mely táplálja a növekedő izmokat, életfontosságú szerveket, a bőrt és a szőrzetet

• a rostok segítik a kölykök érzékeny emésztőszervének egészséges működését, így több tápanyag marad a kiskutya szervezetében

Ezek a fent említett összetevők a táplálás fontos építőkövei. Fontos hogy ezeket figyelembe vedd, mikor száraz, vagy esetleg konzerv tápot választasz a kölyökkutyának.

A tápanyag kiegészítés veszélye

Természetes, hogy ezekben a hónapokban kölyökkutyádnak a legmegfelelőbb táplálékot szeretnéd nyújtani. Egyesek úgy gondolják, ez csak úgy valósítható meg, ha kutaájuk tápját kiegészítik, ez azonban különböző egészségügyi problémához vezethet. Akár vitaminok, kalcium tabletta, konyhai ételmaradék, joghurt vagy hús etetésével felborítható az ásványi anyagok és tápanyagok egyensúlyban lévő kölcsönhatása, mely egyensúly igen fontos szerepet játszik. Egy ásványi anyag túlzott bevitele megakadályozhatja más ásványi anyagok felszívódását. Túlzott mennyiségű kalcium csontnövekedési zavarokhoz vezethet, főleg a nagytestű fajtákban. Egy kiváló minőségű kutyatáp pontosan a kutya életszakaszának, illetve méretének megfelelően van kialakítva, biztosítja számára a teljes és optimális összetételű tápanyagot-kiegészítés nélkül.

Áttérés felnőtt tápra

A kistestű kölykök 9-12 hónapos korukra érik el kifejlett kori testtömegüket-gyorsabban, mint nagytestű társaik, melyek még 24 hónapos korukra sem fejlődnek ki teljes mértében. A felnőtt táp etetését már 10 hónapos korban el lehet kezdeni. A kutyád nem fogja elsőre „díjazni” a változást, de ne csüggedj. Elősegítheted a folyamatot azzal, hogy fokozatosan térsz át a felnőtt tápra. Első lépésben próbálj összekeverni 25%-nyi felnőtt tápot 75%-nyi kölyöktáppal, majd fokozatosan told el az arányt az elkövetkező 3 napban, még 100%-os felnőtt táp etetését el nem érted nála.

A közepes testű kölykök 12 hónapos korukra érik el kifejlett kori testtömegüket. Ebben a korban már megkezdheted az átállást a felnőtt tápra azonos módon, ahogyan azt a kistestűek esetében ajánlottuk.

A nagytestű kölykök 18-24 hónapos korukra érik el kifejlett kori testtömegüket. Ebben a korban már megkezdheted az átállást a felnőtt tápra azonos módon, ahogyan azt a kistestűek és közepes testűek esetében ajánlottuk

A gazdák mindig jót akarnak kedvenceiknek, ezért etetésükre is a legjobb tápot szeretnék kiválasztani. Azt eldönteni azonban, hogy melyik a legjobb, nem is olyan egyszerű.

A TV, a rádió, az újságok vég nélkül ontják a hirdetéseket, melyek igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy az adott cég tápja a legtökéletesebb, a legegészségesebb, és természetesen attól lesz az állat a legvidámabb, a legboldogabb, a legnagyobb, a legellenállóbb. De mi is az igazság?

Nehéz a döntés, főleg, ha az állat gazdája nem képzett dietetikus, nem táplálkozásszakértő, nem állatorvos, nem tanult évekig takarmányozástant.

Így a kutya és macska tulajdonosok általában nem szakmai szempontok alapján döntenek.

A legtöbbet hirdetett tápok neve ugrik be a vásárláskor, a szupermarketek polcain legnagyobb mennyiségben kipakolt tápokat veszik le, gyakran a legolcsóbb zsákok kelnek el leghamarabb. A gazdák érzelmeire hatni is kifizetődő, egy egy fajta képe a zsákon, jelentősen növeli egy táp népszerőségét az adott fajta tartóinak körében, sokszor a beltartalomtól függetlenül!

A gazdák egy része azonban -szerencsére- tanácsot kér az állatorvostól. Az állatorvosok pedig már inkább szakmai érvek alapján javasolnak tápot, mert különbséget tesznek a reklám és a szakmai érvek között, tudják mi a jelentősége az olcsóbb és drágább tápok beltartalmi értékei közötti eltéréseknek, és a reklámok érzelmeket manipuláló hatása sem befolyásolja szakmai véleményüket.

Milyen szempontok alapján érdemes tápot választani? Melyek a lényeges szempontok?

Az állattartók számára sokszor az első és egyik legfontosabb szempont az ár, ezenkívül fontos, hogy szeresse az állat a táp ízét, a gazda számára kellemes legyen a táp illata. A figyelmesebb gazdák estleg megnézik még a fehérjetartalmat, befolyásolja a döntésüket a csomagolás, a reklámok.

A különböző tápok árának összehasonlításakor a leggyakoribb tévedés általában az, amikor a zsákok árát hasonlítják össze. Az egyik zsák 15kg tápot tartalmaz a másik többet vagy kevesebbet. Az is megtévesztő lehet, ha a táp kilogrammonkénti árát hasonlitják össze: hiszen ugyanannak a kutyának, macskának az egyik tápból többet a másikból kevesebbet kell megennie ahhoz, hogy napi tápanyag és energia igényét kielégítse.

Ezért mindig a napi etetési költségeket kell összehasonlitani! A drágább tápokból általában kevesebbet kell etetni, tehát a zsák tovább tart, mint az olcsóbbakból. Lehet, hogy egyszerre többet kell fizetni, de később kell újabb zsákot venni. A drágább tápokokat az állatok jobban hasznosítják mint a silányabb összetételű, olcsóbbakat.

Fontos megnézni a napi etetendő adag mennyiségét is. Főleg nagytestű kutyáknál kell figyelni arra, hogy a túlságosan telt gyomor estén nagyobbb a gyomor csavarodásának veszélye, ami végzetes lehet. A munka és verseny kutyáknál sem mindegy mekkora súlyú táppal terheljük meg a gyomrukat, verseny kutyáknál mekkora plussz súlyt visznek magukkal. A csomagoláson található etetési útmutatón a napi adagok ellenőrizhetők és összehasonlíthatók.

Az ár vizsgálatánál azt is érdemes figyelembe venni, hogy a táp milyen alapanyagokból készült. A kutyák macskák ragadozó állatok, nem növényevők. Állati eredetű fehérjékre van szükségük!

Az állati eredetű fehérjeforrások (baromfi, bárány, hal, stb. ) pedig drágábbak, mint a növényi eredetűek, mint pld. szója, stb.

Az alapanyagok minősége is befolyásolja az árat: a jobb minőségű összetevők drágábbak. A tiszta, friss, csirkehús drágább, mint a húsipari melléktermékek, a toll, a csont, belsőségek.

A kutyáknak, macskáknak állati fehérje (hús) alapú tápra van szükségük, ezért a tápválasztásnál az összetevőket mindig érdemes megnézni. A csomagoláson az összetevők között elsőként feltüntetett alapanyagból van a legtöbb, tehát hús alapú a táp, ha az összetevők listájában első helyen valamely állati eredetű összetevőt tüntetnek fel pld. csirke, bárány, hal.

Megtévesztő lehet az összetétel is. Ez a csomagoláson azt mutatja, hogy az egyes tápanyagokból összesen milyen mennyiségeket tartalmaz a táp, de az alapanyagok forrásától függetlenül: tehát pld. megadja a fehérjetartalmat, de azt nem mutatja, hogy az állati vagy növényi eredetű fehérje.

A tulajdonosok általában jobban szeretik a konzerveket, mint a száraz tápokat, sokszor az állatok is szívesebben eszik ezeket.Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a száraz tápok összetétele stabilabb, kevésbé romlandóak, felbontás után is hosszabb ideig elállnak, az állatok pedig szoktatás után ugyanolyan szívesen eszik, mint a konzerveket.

Sok gada szerint fontos az állatok számára naponta változatos, mindig más táplálékot biztosítani. Valójában azonban, az állandóság fontosabb, hiszen ha naponta változtatjuk a tápot, azzal jobban terheljük az emésztőrendszert.

Az állat gazdája számára fontos szempont az is, hogy a tápnak milyen az íze , szereti-e az állat, szívesen fogyasztja vagy sem. Nem lehet azonban az íz az elsődleges választási szempont.

A gyerekek is jobban szeretik a csokoládét mint a tejet, mégis a tej az egészségesebb számukra. Az állatok néhány napos szoktatás után megszokják az új ízt. Tudni kell, hogy -ugyanúgy mint a humán élelmiszereknél- a tápok íze különböző ízjavító adalékokkal fokozható, így akár a gyengébb minőségű tápok is könnyen ízletessé tehetők pld. konyhasó vagy zsír hozzáadásával, de valóban szüksége van erre az állatnak?

A táp akkor jó, ha az állat mindenkori, aktuális, tápanaygigényét minél jobban kielégíti.

A tápanyagigényt pedig az állat nagysága (testmérete) kora , (életszakaszok) és életmódja (aktiv, vemhes, kövér,stb.) határozza meg.

Azonban minden méretre, minden életkorra, a különböző életmódokra külön tápot készíteni nagyon drága, de mégis kell, hiszen más a tápanyagok iránti igénye egy növendék, egy aktiv felnőtt egy idősődő felnőtt vagy egy idős állatnak. Minden életkoron belül is más az ígénye egy kis , vagy közepes , vagy egy nagytestű kutyának , és természetesen a kutyák, macskák mindegyikének más és más az életmódja is: lehet elhízott vagy vemhes, munka kutya, stb.

Ennek a sokféle szempontnak a kielégítésére szolgáló tápsort nagyon kevés tápgyártó cég képes elkészíteni hiszen ennyiféle táp gyártása bonyolult, folyamatos kutatást igényel, s mindez nagyon drága.

Érdemes azt is nézni a táp kiválasztásánál, hogy -az tápanyag és energia igény kielégítése mellett -milyen egyébb újdonságokat , előnyöket nyújt. Ilyen lehet pld. ha a táp tartalmazza a mostanában oly sokat kutatott, a halolajban előforduló egyik zsírsavat: a DHA-t, mely jótékonyan hat a gyerekek és kölyök kutyák intelligenciájára , tanulási képességeikre.

A fentiek alapján tehát tápválasztásnál a következő szempontokat érdemes figyelembe venni:

1 .Napi etetési költséget hasonlitsuk össze
- NE a zsák árát, vagy a táp kilógrammonkénti árát!

2. Napi adag : - a kisebb napi etetendő mennyiséget részesítsük előnyben
-a gyomorcsavar megelőzése és
-a kisebb napi etetési költség érdekében!

3. Összetvők : a csomagoláson
- az első helyen állati eredetű (csirke, bárány, hal) fehérje alapanyag szereplejen!

4. Életkor-testméret- életmód: melyik cég biztosít teljes tápsort
- külön tápot 4 életszakaszra : növendék -aktiv felnőtt- érett felnőtt-idős kutyák számára
- a különbőző méretű : kis - közepes -nagytestű kutyák számára,
-a különböző életmódú , elhízott, vemhes, aktív, lusta, kutyák macskák számára !

5. Csomagolás:

A rajta feltüntetett érdemi információkat, (összetevők, összetétel, napi adag, életkor, méret, életmód)

NE pedig az érzelmekre ható képeket pld. saját kutyánk fajtájának képét- keressük!!!!

Soha NE a reklámok, érzelmi hatások, mintacsomagok kóstoltatása alapján, hanem mindig kizárólag az állat érdekeinek figyelembevételével és reális költségszámítások alapján döntsünk!

Dr.Berkényi Tamás
Állatorvos
IAMS Europe

Részletesen a struvitról, az oxalátkövességrõl, a cisztinkövességrõl, az urátkövességrõl, a magnézium-szilikát kövességrõl és a kalcium-foszfát kövességrõl.

Mik a húgykövek?

A vesében illetve a húgyutakban képzõdõ köveket hívjuk így. Méretüket tekintve lehetnek egész kisebb illetve nagyobb méretû kövek, lehet egy vagy több kõ is. Kis részben szerves, nagyobb részben azonban szervetlen anyagokból áll. Helyüket tekintve a vesében, de leggyakrabban a húgyhólyagban, illetve a húgycsövet részben vagy teljesen elzárva helyezkednek el.

Hogyan képzõdnek?

A kõképzõdés pontos menete még nem ismert teljesen, de annyi bizonyos, hogy komplex folyamat és több faktor vesz részt kialakításában.

Ezen tényezõk között vannak az eleség nem megfelelõ összetétele (nagyon fontos a jó minõségû eledel!!), a szervezet anyagcsere zavarai, a húgyutak meglévõ gyulladásai, alkati adottság (elsõsorban örökletes tényezõk, pl. a dalmaták urátkövességre való hajlama), vitaminhiány, illetve -túladagolás.

A húgykövesség akkor alakul ki, ha

• A vizelet (tartósan) túltelített ásványi anyagokkal, ami nagyon gyakran a nem megfelelõ ásványianyag-tartalmú tápok etetésének tudható be, de lehet ezenkívül anyagcserezavar is az oka. De számos kõnél a túlzott mértékû fehérjebevitel is káros lehet (pl. struvit).

• Struvitnál bakteriális fertõzés is segít a kõképzésben: a húgyutak fertõzöttek olyan baktériumokkal, amelyek képesek ureázt termelni. Az ureáz egy olyan enzim amely a szervezetben a karbamid átalkulását katalizálja ammóniára és szén-dioxidra. Ezért nevezik fertõzéses eredetû urolith-nek (húgykõ) is, mivel kialakulása baktériumtevékenységhez is kötött.

• (Tartósan) Kis mennyiségû vízfelvétel, ennek következtében a vizelet kis mennyiségû és koncentrált lesz. A kutya elõtt mindig legyen friss ivóvíz!!!

Milyen húgykõ fajták vannak?

A leggyakoribb a struvit. A struvit kémiai neve magnézium-ammónium-foszfát. Ilyen kõ akkor keletkezik, ha ezzel az anyaggal túltelített a vizelet. Ez akkor történik meg, ha a vizeletben olyan baktériumok szaporodnak el, amelyek képesek egy olyan enzimet (ureáz) termelni amely a karbamid átlalakulását katalizálja ammóniára és szén-dioxidra. Ilyen baktérium pl. az E. Coli, Staphlylococcus fajok stb. Mivel a baktérium tevékenység nagyban hozzájárul a kövek kialakulásához ezért szokás “fertõzéses eredetû” urolithnak is nevezni az így kialakult húgykövet. Ritkán nem fertõzéses tényezõk is létrehozhatnak struvit kövességet, de nem ismert ennek mechanizmusa. Mivel a baktériumtevékenység hatására felszaporodik a vizeletben lévõ ammónia, ezért ez kristályok kiválását eredményezi, ami egyrészt a kõ egyik alkotóeleme másrészt pedig ellúgosítja a vizeletet ami még kedvezõbb feltételeket teremt a kõképzõdéshez. A vizelet normál esetben savas kémhatású a többlet ammónia miatt a pH eltolódik lúgos irányba. A vizelet “ellúgosodása” még tovább fokozza a kristálytermelést, illletve a felszaporodó ammónia irritálja a húgyhólyag falát és elõsegíti ezáltal a bakteriális gyulladás kilalakulását. A gyulladás következtében pusztulnak sejtek “mindkét oldalon” és az elhalt baktériumokból, illetve a húgyutak sejtjeibõl kialakuló sejttörmelék pedig alapot szolgáltat a kõképzõdéshez, ugyanis õk fogják a szerves anyagot tartalmazó “magot” alkotni, amire a késõbbiek folyamán rakódnak az ásványi anyagok. A további problémát az adja, hogy a vizelet túl telített ásványi anyagokkal, illetve hajlamosít, ha a tápláléknak túl magas a fehérjetartalma, ennek következtében sok karbamid szaporodik fel a vizeletben, ezek összességében a húgykövesség kialakulásához vezetnek. A kutyánál elég gyakori a fertõzéses struvit, vannak olyan fajták ahol baktériumtevékenység nélkül is kialakul ez a kõtípus (pl. törpe schnauzer).

Oxalát-kövesség: A kulcs itt is az ásványi anyagokkal túltelített vizelet, itt a vizelet magas Ca koncentrációja illetve túlzott savassága lehet problémás. A vizelet “elsavanyodása” a vizeletben felszaporodó oxálsavnak tudható be. Ennek hátterében nagyon gyakran a vizelet indokolatlan savanyítása áll. Ne feledjük el, hogy a vizeletsavanyító készítmények használatának csak struvit- és kalcium-foszfát kövesség esetén van létjogosultsága!! A túlzott Ca-ürítés hátterében állhatnak endokrinológiai problémák (pl. mellekpajzsmirigy-túlmûködés), illetve túlzott savképzõdéssel járó állapotok, bár az esetek döntõ többségében nem lehet kideríteni mi van a háttérben.

Cisztin-kövesség: Cisztinürítéssel társuló vélhetõen örökletes anyagforgalmi zavarok állnak a háttérben. A vizelet kémhatásának savas irányban való eltolódása kedvezõ a kialakulásához.

Szilikátkövesség: Táplálási hibákra vezethetõ vissza, illõ kerülni a magas Mg és szilikáttartalmú tápokat (kukoricaõrlemény és szójahéj).

Urátkövesség: Örökletes tényezõk is megfigyelhetõek, bizonyos fajták hajlama is bizonyítottnak tekinthetõ: dalmatákban elég gyakran elõforduló húgykõ. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a zavar nem minden dalmatában található meg, de köztük a leggyakoribb ez az örökletes zavar, urátkövesség viszont és más fajtákban is elõfordulhat. Az örökletes tényezõknél a húgysav anyagforgalmi zavara miatt alakul ki a húgykövesség. De ezen kívül anyagcserezavarok is lehetnek a háttérben. A húgysav elég rosszul oldódik vízben így könnyen megindul a kõképzõdés.

Kalcium-foszfát kövek: Ritkák. A magas Ca-szint hátterében az oxalát kövességnél ismertetett anyagforgalmi problémák állhatnak, illetve táplálási problémák (eleség túlságosan magas Ca és P tartalma). Elsõsorban idõsebb kanokra jellemzõ probléma.

Milyen problémákat okozhatnak?

A húgykövességgel az alapvetõ probléma az, hogy a képzõdési helyén (vese-, húgyhólyag, elakadva a húgyvezetékben) mûködési zavart, illetve gyulladásos folyamatokat hoz létre. Amennyiben a vizelet elfolyását akadályozza pedig a hólyag felrepedését, húgyvérûség (szakszóval uraemia) kialakulását teszi lehetõvé, ahol szakszerû beavatkozás hiányában az állat néhány órán belül elpusztulhat a kialakult életveszélyes állapot miatt. Tehát amennyiben gyanús, hogy az állatunknak húgyúti problémái vannak AZONNAL állatorvos!!!!

Milyen tünetekben nyilvánul meg?

Amennyiben húgykövességrõl beszélünk, akkor húgyhólyaggyulladás tüneteit mutatja az állat. Gyakran megy vizelni, de egyáltalán nem vagy csak keveset sikerül. Az ürített vizelet tartalmazhat vért is. Az állat nyugtalan, kellemetlenül érzi magát (gondoljunk csak arra, mikor nekünk van ún. “hólyaghurutunk”), gyakran nyalogatja a péniszét. Macskát hallottam már húgykövesség miatti fájdalmában ordítani (kandúr, húgykövesség (struvit), a húgycsövet zárta el), senkinek nem kívánom azt a szenvedést.

A vesekövesség nem mindig okoz panaszt, de járhat együtt vesemedence-gyulladással és akkor ez ad jellegzetes tüneteket: bûzös vizelet, apatikus viselkedés, étvágytalanság, kötött mozgás.

Hogyan kezelik?

Mindenek elõtt természetesen diagnosztizálják a problémát. Általában óvatos tapintásos vizsgálattal és röntgen felvétel készül, ahol az állatorvosunk húgykövesség esetén kitágult, sokszor hatalmas és már-már a belsõ szerveket nyomó húgyhúlyag látható esetleg benne, vagy a húgycsõbe ékelõdve a kõvel/kövekkel. Mi otthon viszont ne tapogassuk, nyomogassuk a hasát, mert általában fájdalmas számára a túlfeszült hólyag és megkaphat bennünket az állat. Esetleg megpróbálhatják megkatéterezni a kutyát, de ez csak abban az esetben szokott sikerülni, ha nem tömi el teljesen a húgycsövet a kõ, ilyenkor speciális oldat befecskendezésével megpróbálkozhatnak a kõ oldásával (ha lehetséges, nem minden kõtípus oldható), a húgyhólyag átöblítésével. A nem oldható kövek mûtéttel távolíthatóak el. Az állatot általában tartósan diétáztatják, a kialakult gyulladás miatt antibiotikumos kezelést is alkalmaznak a legtöbb esetben. Nagyon fontos a kõnél HÚGYKÕ ANALÍZIS: a kõ összetételének meghatározása és ez a kezelést (gyógyszer és diéta, illetve vizeletsavanyítás kérdésében is dönt) is nagyban meghatározza. Illetve minden húgykõ típus esetén érdemes elérni, hogy az állat többet igyon a megszokottnál. Ezt az eleség enyhe sózásával el lehet érni (kivéve szívbeteg állatok), itt tessék állatorvossal konzultálni, ugyanis itt a Na+ tartalomra figyelni kell!

Részleteiben:
Struvit esetén: Amennyiben lehetséges a húgyhólyagba olyan oldatot fecskendezni ami oldja akkor ott történik meg az oldás egyébként sebészi eltávolítás válik szükségess. Diétás táp és vizelet savanyítás, illetve antibiotikumos kezelés.

Oxalát kövesség esetén: A kövek oldása megkísérelhetõ a húgyhólyagban. A vizeletet enyhén lúgosító készítményeket kap az állat, diéta.

Cisztin kövesség esetén: A kövek oldása lehetséges a húgyhólyagban, ezért megkísérelhetõ. Ezen túlmenõen antibiotikum, diéta (fehérjeszegény), illetve a vizelet enyhe lúgosítása javasolt a terápia részéként.

Urátkövesség esetén: A húgykõ oldása megkísérelhetõ a húgyhólyagban. A diétája megegyezik az oxalátkövességével, antibiotikum.

Kalcium-foszfát kövesség: Nem oldható kövek, ezért sebészi úton távolíthatóak el. Antibiotikum terápia, diétája megegyezik a struvitéval.

Hogyan elõzhetõ meg?

Természetesen miután a kutyát állatorvos ellátta, a dolog nem áll meg ennyiben, nekünk is tenni kell azért, hogy az egészséges állapot fennmaradjon. Egyrészt a kõ típusának megfelelõ diétás tápot kell kapjon az állat, visszatérõ esetekben akár “életfogytig” is, már csak azért is mert van többféle táp. Van olyan amit inkább az adott probléma kezelésére használnak, míg mások enyhébb hatásúak, de a normális állapot fenntartásához elegendõek. Gyakorlatilag szinte minden állatorvosnál lehet kapni, valamelyik nagyobb gyártó gyógytápjából, van ahol akár több márkából is választhat az állattulajdonos, esetleg vényre állatpatikákban. A legjobb ilyenkor ezeket a gyári tápokat etetni.

Másrészt felmerül egy másik nagyon fontos kérdés a vizeletsavanytás: Valóban mindig szükséges?

Le kell szögeznünk, hogz a struvit és kalcium-foszfát kövek esetében a terápia részét képezi, ugyanis a lúgos irányba eltolódott vizelet pH-t újra savasabb irányba kell tolnunk, hogy megakadályozzuk a kiújulást, illetve fertõzéses eredetû struvit esetén kedvezõtlen feltételeket teremt a baktériumok számára így az azok elleni küzdelemben is részt vesz.

De vannak olyan kõtípusok ahol a vizeletsavanyítás egyenesen káros: pl. oxalát-kövességnél, ugyanis ott a kõképzõdéshez a savanyú környezet elõnyt jelent. Tehát mindig csak kõanalízis után és állatorvosi javaslatra használjunk ilyen készítményt!!

Forrás: allatorvos.hu

Mi a FIP és FCoV, FEC-vírus rövídítés jelentése?

A FIP a macskák Feline Infectious Peritonitis vírusát jelenti, amely a köznyelvben, magyarul a macskák fertőző hashártyagyulladását okozó vírusát jelenti. A FCoV (Feline Corona Virus), FEC-vírus (Feline Enteric Corona) alatt pedig a macskák maximum enyhe enterális (emésztőszervi) és/vagy felső légúti megbetegedést okozó vírusát értjük. A macska tüneti kezeléssel pár nap-hét alatt felépül. A FIP által okozott megbetegedést még az 1960-as évek elején írták le, alig pár évre rá pedig kiderült, hogy vírus okozza. A FIP a macskák általában halálos kimenetelű betegsége.

Mi a különbség a kettő között?

Bár ugyanabba a víruscsaládba tartoznak, az orvostudomány is csak sejti a kapcsolatot kettejük között. Az arra hajlamos macskákban mutálódik az enterális koronavírus és ez a mutálódott vírus a FIP. Ennek pontos mechanizmusa még nem ismert. Az sem, hogy mely macskák hajlamosak FIP-ben megbetegedni. Mivel a tesztek nem képesek különbséget tenni az enterális koronavírus és a FIP között (nagyon nagy a hasonlóság), ezért ma az enterális koronavírust hordozók is potenciális fertőzőforrásként kezelendők.

Mi okozza a macskák fertőző hashártyagyulladását, másnéven a FIP-et?

Bár korábban említésre került, hogy tudományosan nem teljesen tisztázott, de az látszik valószínűenk, hogy az arra hajlamos macskákban az enterális koronavírus mutációjaként alakul ki és elszaporodva okoz betegséget. A vírusok “szaporodási” tempójukból (multiplikációval, tehát megsokszorozódással szaporodnak, meglehetősen gyorsan, számukra jó körülmények közt) és stratégiájukból fakadóan, hogy nem minden örökítőanyag ill. Egyéb alkotórész sikerül úgy, mint az eredeti. A másoltak között vannak, amik rosszul másoldódnak és esetleg inkomplettek, azaz hiányosak lesznek, illetve mások lesznek, mínt a kiindulási. Ez utóbbiak közé tartozik vélhetően a FIP vírusa is.

Részletesebb magyarázatot érdemel továbbá a hajlam kérdése. Sajnos a két vírus a klinikai gyakorlatban rutinszerűen alkalmazható megkülönböztető módszerének hiányából fakadóan, sohasem tudni, hogy a pozitív macskák közül ki betegszik meg a későbbiek folyamán FIP-ben.

A szeropozitív macskák közel fele egyidejűleg leukózisvírussal (FeLV) is fertőzött. Mivel a leukózisvírus erősen immunszupresszív (az immunrendszer tevékenyéségét gátló), ezért ezeknek a macskáknak az immunrendszere problémás. Nagyon gyakran betegszenek meg intercurrens (társuló) fertőzésekben, amikből sokszor nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak gyenge immunrendszerük miatt kezlés mellett is. Egy idő után a gyakori betegeskedés a kondíciójukon is meglátszódhat: soványak, alultápláltak lehetnek. A leukózisvírussal való fertőzöttség növeli a macskák FIP-re való hajlamát.

A stressz, zsúfoltság szintén hajlamosító tényező, így menhelyeken, panziókban és tenyészetekben sajnos nagy az esélye annak, hogy megbetegedjenek a macskák. Természetesen a fertőződésnek is nagy az esélye, hiszen sok macska kis helyen és a fertőzöttek testváladékaival nagyobb az érintkezés lehetősége.

Ugyanakkor arra is volt már menhelyes tapasztalatunk, hogy egy menhelyen a látszólag alultáplált, sokat betegeskedő macskák megmaradtak, mikor egy FIP-járvány végigsöpört az állományon, míg a látszólag jó kondícióban lévő, keveset betegeskedő macskák tekintélyes részét vitte el. Mivel menhelyes történet, ezért ott szinte állandó vendégnek számít, okait lásd később. Erre talán a probléma immunkomplexes mivolta szolgálhat némi magyarázatot. Ugyanis nem a vírus károsít elsősorban, hanem a vele összekapcsolódó immunrendszeri elemekkel együtt, immunkomplex formájában. Tehát a betegség előidézésében az immunrendszer működése éppen akkora szerepet kap, mint maga a vírus. Természetesen a jó kondíció és a jó immunválasz nem állnak egymással feltétlenül pozitív korrelációban, de mégis elgondolkodtató példának érzem a mai napig.

Gyakorlatilag ma egy szeropozitív macskáról képtelenség eldönteni, hogy beteg lesz-e a későbbiek folyamán, ezt már sajnálatos módon csak akkor tudjuk meg, ha beteg lesz, ez leggyakrabban “derült égből a villámcsapás” effektusként jelentkezik.

A macskák kb. 5-12%-ában megy végbe a mutáció, általában a fiatalokra jellemző a betegség, de ez soha sem zárható ki egy idősebb állatnál, már csak a szeropozitivitás gyakoriságából fakadóan sem. A legtöbb macska már kölyökként fertőződik, ugyanis nagyon gyakran az anya is fertőzött, aki pl. mosdatás révén fertőzi őt. A macskák általában belégzéssel, vírustartalmú anyagok lenyelésétől, illetve egymás egyéb váladékaival (pl. bélsár) történik.

Hogyan károsítja a macska szervezetét a vírus?

Mint arról már korábban szó esett, nem is a vírus a sejtekben való kártétele jelentős, hanem az amit az ellene kialakuló immunreakciók visznek végbe a szervezetben. Az enterális koronavírus elszaporodik a bélhámsejtekben is itt is marad, ellenben a FIP a véráramba jutva először a monociták bekebelezik őket és ily módon fertőzik a sejtet. Mivel a monocyták bekebelezésre képes sejtek (makrofágok) vándorolnak a szervezeten belül így lényegében ők szórják szét a vírust a szervezetben és ők juttatják el a szöveti makrofág rendszerhez is (helyhez kötöttek). A makrofágok és a vírus együtt immunkomplexet alkotnak, melyek a kialakuló tünetekért felelnek. Az immunkomplexek ezután a kisvérerek falában rakódnak le, aktiválnak számos immunrendszeri lépést, gyulladásos folyamatokat indítanak el. Ezek hatására az erekben krónikus gennyes sarjadzás és elhalásos gócok alakulnak ki. Ennek következtében az erek áteresztővé válnak és a fehérjében gazdag, de sejtszegény vérsavó kiáramlik a szövetek közé. A tünetek attól függenek, hogy az immunkomplexek hol keletkeztek és hol károsították az ereket.

Milyen megjelenési formái vannak?

A FIP-nek alapvetően két formája ismeretes a száraz (granulomatosus) és a nedves (exsudatív) forma.

• Nedves forma: Vélhetően ezt diagnosztizálják gyakrabban, mert sokkal jellemzőbb és szembeötlőbb tüneteket produkál. A nedves formánál a hashártya ereinek gyulladása következtében nagy mennyiségű savó halmozódik fel a hasüregben, esetenként a mell- és szívüregben is, ez utóbbiak nehezített légzéshez is vezethetnek. A macska hasa szemlátomást megnő, általában nincsenek fájdalmai, feltéve, hogy a légzése nem nehezített, ugyanis ezesetben egész biztosan szenved! Hasát megtapintva érezhető a folyadékgyülem.

  Hascsapolásnál a leszívott váladék jellegzetes: áttetsző, sárga színű és állaga a mézre emlékeztet. Levegőn gyorsan alvad, lecsöpögtetve mintegy “szálakat húz”, a viselkedése engem a folyékony gyantáéra emlékeztetett kissé. Általában sejteket nem találunk benne, viszont fehérjékben gazdag: magas fibrintartalmát emelném ki, ugyanis ennek a fehérjének köszönheti rendkívül gyors alvadóképességét.

• Száraz forma: Nem jellemzi savókilépés a hasüregben, tehát a macska hasi méretei nagyjából normális tartományban mozognak. Ellenben a hasi szervei megnagyobbodhatnak, ugyanis ezek ereit károsítják, illetve funkcionálisan tönkre teszi őket. Azért nehéz diagnosztizálni, mert a károsítás helyétől függenek a tünetek, és ezért elég széles spektrumon mozognak.

  Nagyon gyakori a vese károsítása: a vese hajszálérhálózatát károsítja: az erekben itt is elhalásos, gyulladásos gócok keletkeznek, így a vese szövetei közé kiáramlik a folyadék és ennek következtében megnagyobbodik a vese. A hajszálérgomolyag károsítása révén vesekárosodás ill. Veseelégtelenség alakulhat ki. Illetve a veseműködés nagyfokú károsodásának eredményeképpen a felhalmozodótt salakanyagok okozhatnak idegrendszeri károsodást.

  A máj, lép és a hasüreg nyirokcsomói is megnagyobbodhatnak.

  Egyes esetekben idegrendszeri tünetek is felléphetnek, ha a károsítás helye az idegrendszer. Ezek általában az állat megváltozott viselkedésével hozhatók összefüggésbe: nyugtalanság, görcsök, vizelettartási panaszok, agyidegek bénulása következtében testszerte bénulás vagy éppen fokozott érzékenység bizonyos ingerek hatására. Mivel egyes esetekben az agyfolyadék elfolyása gátolt lehet, ezért agykamratágulat kialakulásával is lehet számolni.

  Van amikor a szem is érintett, ez a tünet elég jellegzetes, ezért sokszor könnyebbé teszi a diagnózis felállítását. Sokszor a két szem pupillája nem egyenlő mértékben tágul, tehát a macska szemébe nézve nem egyforma méretűek. Ez általában a szem különböző részeinek gyulladásának a következménye, esetenként az elülső szemcsarnokba folyadék lép ki.

  Ritkán endokrinológiai folyamatokat is érinthet, ha pl. a hasnyálmirigyet támadja meg, ezért korántsem kell meglepődni, hogy ha állatorvosunk vércukorszint mérését szorgalmazza.

A fenn említett állapotokon kívül előfordulhat ún. a kettő közti átmenet is, tehát a szervi károsodások és általában kisebb-nagyobb mennyiségű savógyülem egyaránt megjelenik.

Nem ritka az sem, hogy az állat klinikai tünetek nélkül szeropozitív. Itt térnék ki arra, hogy mit is jelent az, hogy “a macskám FIP-pozitív”. Ez azt jelenti, hogy a macska már találkozott a vírussal, ezért a vírus ellen termelődött ellenanyagok kimutathatóak a szervezetben. Mivel a tesztek nem képesek megkülönböztetni a FEC vírusát a FIP-től, ezért az enterális koronavírussal fertőződött macskák is pozitív eredményt produkálnak. A szeropozitív macskák jó része tünetmentes és sokuk élete végéig az is marad, szerepük “csupán” a vírus ürítésében van. Vélhetően ezen macskák az enterális koronavírussal fertőzöttek, nem pedig FIP-esek. A FIP-es vagy a közérthetőség kedvéért “FIP-beteg” macskákon a száraz, vagy nedves FIP (vagy a köztes állapot) tüneteit mutató macskákat értjük.

Tüneteket tekintve az állatok étvágytalanok, apatikusak, gyakran lázasak. A szőrük kócos, fénytelen. Az állatok a fellépő érrendszeri károsodások miatt vérszegények, ez a nyálkahártyáik sápadtságában jelenik meg, illetve egyes esetekben sárgaság lép fel (ez utóbbi májkárosodásra utal). Az állatok étvágytalanság és nagy mennyiségű savókilépés következtében nagyon könnyen kiszáradnak, ezt bőrük rugalmatlansága is nagyszerűen jelzi. Az orvos a nyirokcsomóknál megnagyobbodást tapasztalhat.
A további tünetek a károsítás helyétől függenek, lásd továbbiak.

Hogyan diagnosztizálják?

A nedves FIP diagnózisa általában egyszerű. A hirtelen megnövekedett, érezhetően folyadékkal teli has, ami az állat mozgatására változtatja “helyét” és alakját látván gyakorlatilag elsőként merül fel a FIP gyanúja. Kijáró macskáknál meg aztán pláne. Sokszor már a hasűri punctatum (leszívott folyadék) eldönti a kérdést, ugyanis annyira jellegzetes.

Helyenként a vérkép is árulkodhat:

• Anaemia (vérszegénység): Ez elsődlegesen a vér alacsony Hemoglobin koncentrációját jelenti.

• Emelkedett bilirubin értékek: Májműködési zavarokat jeleznek, ennek tudható be a sárgaság is.

• Egyéb májenzim értékek is emelkedettek lehetnek.

Ezen paraméterek eltérései a a szárzaz FIP diagnózisánál is megállják a helyüket. A hasűri tartalom - nedves FIP esetén - magas fehérjetartalommal (fibrin) bír.

Képalkotó diagnosztikai eljárásokkal (röntgen, ultrahang) tovább pontosítható a diagnózis, ugyanis a megnagyobbodott szervek felismerését teszi lehetővé.

Gyakori velejárója a FIP-nek, hogy gyakran, esetleg tartósan lázas a macska.

A FIP-teszt elvégzése is elősegíti a diagnózis felállítását, gyakran végzik, mert egyszerű és viszonylag olcsó. Hátránya viszont, hogy nem képes különbséget tenni a FEC vírus és a FIP között. Viszont ezzel együtt is érdemes megcsináltatni, ha felmerül a gyanú:

• Új macska kerül a házba a már meglévő mellé. Csak szerológiailag negatív állatot szabad bevinni, illetve érdemes elvégezni a már meglévő macskánkon is, mert ha pozitívnak bizonyul, az új cica érdekében érdemes felülbírálni korábbi álláspontunkat.

• Tenyészetekben időről-időre ellenőrizni szükséges a szeronegativitást. A pozitív egyedek a tenyészetből eltávolítandóak az állomány védelme érdekében. Ugyanis mivel nem különíthető el a két vírus teszttel, ezért az enterális kornavírus mentességre kell törekedni. Máskülönben elég gyorsan szeropozitívvá válhat az egész állomány. A tenyészet macskáinak mentességét bizonyító orvosi papírokat betekintés céljából el lehet kérni, amennyiben elvégezték a teszteket, ugyanis nem kötelező. Mindenesetre biztosan nem vásárolnék itt macskát és elég sokan vannak így ezzel, akik már megjárták. (Szerkesztői magánvélemény)

• Ha nem elég jellemzőek a beteg macska tünetei a diagnózis felállításában segíthet.

Milyen elvek alapján kezelik?

Tüneti kezelést szoktak alkalmazni, lévén, hogy oki terápia nem lehetséges. Ilyenkor gyulladáscsökkentőt és immunszupresszív készítményeket - tehát az immuntevékenységet gátló - készítményeket kap a macska.

Talán sokaknak szöget üt a fejébe, hogy egy beteg állat immunrendszerét miért kell lenyomni ahelyett, hogy pont ellenkezőleg: támogatnánk azt. A válasz egyszerű.

A tünetek a probléma immunkomplexes jellege miatt alakulnak ki. A vírussal nem igazán lehet mit kezdeni, gondoljunk csak arra, hogy a macska egyéb más vírusos betegségeinél is elsősorban a másodlagos bakteriális felülfertőződések megelőzésére helyeződik a hangsúly. Mivel a vírus és a szervezet immunreakció együttesen okozzák a bajt, így az immunrendszer tevékenységének gátlása marad második és egyben egyetlen lehetőségként. Ha nem képződik immunkomplex, nincs ami az érfalakba leülepedve az immunrendszeri folyamatokat aktiválja és károsítsa az érfalakat.

Mivel az immunrendszer legyűrésének megvannak a maga veszélyei, ezért szokás antibiotikumot is adni a másodlagos bakteriális szövődmények kivédése érdekében.

Bár tudomásunk szerint nincs az országban állatgyógyászati célra szánt interferon, hanem csak humán, FIP-beli hatékonyságukat illetően egyiknél sincsenek még tudományosan alátámasztott tények.

Mit tehetünk mi?

Az első és egyben legfontosabb dolog az, hogy mindenben követjük a macska kezelőorvosának utasításait. A második az, hogy a szeropozitív (!!) - tehát nemcsak a beteg macskánkat megakadályozzuk a fajtársakkal való érintkezésben, ergo szobamacskát csinálunk belőle. Ez részben azért jó, mert nem tud másokat ertőzni, másrészt pedig azért, mert ha megbetegszik nem kell keresni, hogy melyik szomszédnál esett le a lábáról, illetve kezelés hiányában ott pusztuljon el valahol. Harmadrészt pedig a lakásban való tartással stresszmentesebb életet biztosíthatunk számára és mint tudjuk a stressz bizony elég komoly hajlamosító tényező a FIP kialakulásában.

Mik az esélyek?

Sok állat fertőzött ugyan (vélhetően FEC vírussal), de tünetmentes marad, csak üríti a vírust (orrváladék, légutak váladékai, bélsár stb.)

A megbetegedett macskák életkilátásai meglehetősen rosszak, de inkább katasztrofálisak. A fentebb ismertetett kezelési sémával pár héttel, esetleg hónappal meg lehet hosszabbítani a macska életét. A megbetegedett macskák kivétel nélkül elpusztulnak.

Sokan a klinikai tünetek megjelenésekor és a diagnózis felállítása után az eutanáziát választják. Nehéz megmondani, hogy egy ilyen macskánál mikor van itt az idő, még akkor is ha nem kell állományvédelmi szempontokat (menhelyek, tenyészetek) figyelembe vennünk, pénzünk is van elég stb. Általában akkor szokták még a végsőkig kitartó gazdik is elengedni a cicát, amikor már láthatóan szenved, rossz az általános állapota az állatorvos szerint is, és kimerültek a tünetek csökkentésére irányuló kezelési lehetőségek. Ekkor talán valóban ez a leghelyesebb amit tehetünk, már csak az egyébként is kedvezőtlen prognózis miatt is.

Gyógymód, megelőzés?

Mivel a kezelés a tünetek csökkentésére és a szomorú végkifejlet elodázására irányul, ezért átmeneti megoldások lehetnek, remény pedig nincs jelenleg a hosszú távú életben tartásra, ami a FIP-ben megbetegedetteket illeti.

Ezért természetes, hogy a megelőzésre kell törekedjünk. Vakcina létezik ellene. Nemcsak annyiban más, hogy nem “szúrni kell” az állatba, hanem a kialakított védőhatás tekintetében is. Ugyanis az átlagos vakcina szisztémás védőhatást biztosít, tehát “a szervezeten belül mindenhol egyformán véd”.

Míg a FIP elleni vakcinát orrba szokás csepegtetni és a kialakított védettség, helyi védettség lesz. A vakcina is itt, a bemeneti kapuban vált ki immunreakciót és a későbbi vírusfertőzési kísérletnél is itt lesz az első ütközet az immunrendszer és a vírus között. A fertőzött macskák vakcinázásának nincs értelme.

Mivel a FIP és FEC vírusok között nem lehet különbséget tenni, ezért a FEC és FIP vírus elleni együttes küzdelemre kell helyezzük a hangsúlyt.

Hazai helyzet FIP tekintetében - Macska körkép:

Ha országos átlagban nézzük, akkor is azt kell mondjuk, hogy többek közt a kóbor macskák rendkívül magas aránya miatt is elég gyakori fertőző betegség. A macskák mintegy harmadát érintheti.

A tenyészeteken kívül egy másik olyan hely ahol, több - helyesebben inkább rengeteg - macska él összezárva, ezek a menhelyek.

Bekerüléskor lehetne teszteket végezni, illetve karanténban tartani (hermetikusan elzárva egymástól) a beérkezetteket egy ideig, de horribilis és hosszú távon finanszírozhatatlan költségeket jelentene, amit egyetlen hazai állatvédő szervezet sem tud felvállalni, plussz az oltási és egyéb költségekkel együtt.

Ennek tükrében aki innen visz állatot, joggal számíthat arra, hogy idővel megbetegszik a macska. Változatlanul úgy gondoljuk, hogy nagyon szép dolog innen állatot hazavinni és felelősségteljesen gondoskodni róla élete végéig, de a felelősségteljes döntéshez ez is hozzátartozik, hogy tudjuk-e gondozni, ha esetleg leesik a lábáról akár többször is, illetve bírjuk-e finanszírozni majd a vele járó orvosi költségeket. A döntés pedig itt is az állat élete végéig kell szóljon.

A szaporítóknál mivel több macska él általában és általában egy légtérben, ezért akár ugyanolyan rossz lehet a helyzet a FIP tekintetében, mint a menhelyeken. A fertőzöttség mértéke mind a két esetben elérheti a 100%-ot is. Mit értünk szaporítók alatt, lásd itt: Ez ugyan kutyás cikk, de a végén megtalálhatóak a defínicók az egyes “állatbeszerzési helyekről”.

A házi szaporulatból származó cicák is könnyen lehetnek szeropozitívak az elvitelkor, főként ha kinn tartottak és oltatlanok.

Természetesen egy igényes tenyésztő sem lehet mindig biztos a dolgában 100%-ig, de rendszeresen tesztelt és más macskáktól elzártan tartott tenyészállatok esetén a legminimálisabb a rizikó, hogy esetleg fertőzöttek lennének, a többi rajtunk múlik: oltatni kell.

Forrás: Állatbetegség.hu

A Hungarovet Magyar Állatorvosi Információs Hálózat ide vonatkozó cikkei, esetleírásai:

FIP eset - mellkasi drén vagy interferon?
Macska coronavirus

Angol nyelvű írások a Hungarovetről:

Standards of Care: FIP
5-Minute Consult: FIP (5 perces konzultáns)