Érd városunk bemutatása
A fennti honlapkére kattintva Érd városának honlapján igen sok információt találhatnak.
A városnak 2008-ban 63 077 lakosa volt. További információkat lehet találni a Wikipedián, innen kiemeltünk néhány fontos információt.
Érd mai közigazgatási területét véve alapul, területünkön a honfoglalást követõen több falu is kialakult: Érd, Székely, Deszka és Berki. A török idõkben ezek közül több elpusztult, elnéptelenedett. Egy részükön vagy közelükben késõbb nagybirtokosaink majorságokat létesítettek.
A mai Érd folyamatosan - bár nemzetiségét tekintve változó lakott magja a mai Óváros volt. Érd elsõ okleveles említése 1243-ból ismert. E szerint Tádé fia János Érd faluban lévõ birtokrészét a hozzátartozó szigetnek felével együtt eladta Mihály veszprémi comesnek (ispánnak). Más oklevelekbõl kiderül, hogy Érden ezen családokon kívül volt még birtoka az ócsai apátságnak, a királyi erdõõröknek és a királyi fegyvernököknek (fegyvergyártóknak). Feltehetõen a helység neve vagy az erdõ szóból vagy az ér szó d-s kicsinyítõképzõs változatából származik. Egy 1278. évi oklevél szerint a fegyvernökök földje ekkor már lakatlan volt.
A török hódoltsághoz vezetõ végzetes mohácsi csata évében, 1526-ban válik Érd és kastélya országos hírû hellyé. II. Lajos király a közelgõ török had elé vonulva az õsi hadiúton kb. 3 ezer fõs kis seregével, elõször Érden táborozott le. Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi kapitány, zalai fõispán, országbíró itteni kúriájában szállt meg július 20-át követõen jó pár napig. Az itteni réven kelt át a Csepel-szigetre búcsút venni feleségétõl, Habsburg Máriától. Továbbindulás elõtt múlt ki kedvenc fekete lova, amit kísérete baljós jelként értelmezett.
Mint ismeretes a törökök a meghódított területek váraiba elsõsorban leigázott népek fiait helyezték katonának. Így kerülhettek Érdre nem csak törökök, hanem szerbek is. Néhány családnak Érden török eredetû neve van: Kávrán, Kurán, Deffent, Csibrák, Bandzi stb. A 15 éves háborúban mind Érd, mind Berki elnéptelenedett. A magyar lakosság helyére feltételezések szerint 1630 körül - miként Ercsibe. Tökölre - Érdre a törökök elõl menekülõ délszlávok költöztek. Kutatások szerint zömük Szarajevó környéki bunyevác, dalmát, horvát volt, jóllehet a helyi lakosság õket is rácoknak nevezte, akárcsak a szerbeket.
Az 1920-as évek második felét követõen a Károlyi család (gróf Károlyi Imre és fia, Gyula) fokozatosan felparcellázták több mint 3 ezer holdnyi itteni - jórészt erdõbõl és gyümölcsösbõl álló - birtokrészüket. A viszonylagos olcsó telekárak és a közeli munkahelyekre való bejárás lehetõsége miatt késõbb az ország minden részébõl érkeztek betelepülõk. A kezdeti üdülõtelepbõl hamarosan a fõváros környéki agglomeráció legnagyobb települése, “Közép-Európa legnagyobb falva” jött létre. A meggondolatlan és gyorsütemû telepítés a háború után még évtizedekig nyomasztó gondok (vízhiány, magas talajvíz, járhatatlan utak stb.) forrásává vált. Jelentõsebb gyáripar itt nem alakult ki, csak a hagyományos malomipar (dunai hajómalmok) és téglagyártás fejlõdött tovább korszerûbb formában és kisebb üzemek keletkeztek. (Mezõgép, Texelektro, ÉRUSZ, Kenyérgyár stb.)
Érden hagyományosan jellemzõ gazdasági ág volt a szõlõtermelés és a juhtartás. Fényes Elek statisztikus Magyarország geographiai szótárában 1851-ben így ír Érdrõl: Fõ gazdasága szõlõhegyében áll, mely igen becses bort terem”. Ez az 1870-es, 80-as évek filoxérajárványai következtében lehanyatlott, helyére az õszibarack-termesztés lépett.
