Községünk bemutatása

kep1   templom_hegy_1   kep2 

 Kerepes

 

Községünk vidéke nagyszeru természeti adottságainak köszönhetoen osidok óta lakott terület volt, melyet a területen fellelt ko-, réz-, bronz- és vaskori emlékek, római és népvándorlás-kori régészeti leletek igazolják. Ezen leletek feltárása a mai Szilas és Malom patak környékén, és az osi K-Ny közti kereskedelmi foútvonal, a mai 30-as foút mellett került sor.

A Római korból származik a területünkön áthaladó, a 300-as években épített római – szarmata földsánc, a Csörsz árok.

Szent istván király 1030-ban rendelte el törvénykönyvében, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Az egyik ilyen templom oltártöredékei a mai Templom hegyen kerültek elo.

 

kerepes-cimere

Kerepes címere álló, felso részén kétszer homorúan ívelt, kékkel és vörössel vágott háromszög pajzs. A felso kék mezo hasított.

A jobb felso kék mezo zöld hármas halmának középso, alacsonyabb halmán fekete törzsu, eros gyökérzetu, zöld lombkoronájú fa áll, amely elott ezüsttel fodrozott kék patak fut jobbról balra. A jobb oldali dombon három latin kereszt aranylik.

A bal felso kék mezo zöld udvarán két vörös szerszámzatú arany ló által húzott vörös tengelyu és kereku, aranyos ablakú és lámpázatú postakocsi halad enyhén balra. Hajtója vörös sapkát és egyenruhát visel.

Az also vörös mezoben élével balra, hegyével lefelé lebego fekete ekevas, és hegyével felfelé, élével jobbra lebego fekete csoroszlya arany búzakévét fog közre.

A pajzs alatt hullámzó arany szalagban fekete betukkel „ 1148. KEREPES 1998.” felirat került.

Kerepes címere tudatosan megszerkesztett, beszélo címer, azon jelesebb idoszakokra emlékeztet, amelyek a település életében dönto jelentoséguek voltak.

A bal felso mezoben haladó postakocsi felidézi, hogy Kerepes mindig jelentos forgalmi csomópont volt: révjét már 1148-ban oklevél említi. 1352-ben is említik országútját, a török 1683-ban hadjáratához szekeret követel lakosaitól. 1697-ben már postaállomása és postamestere is ismert. 1750-tol 1888-ig a cinkotai vasútvonal megépültéig a Pest – Kassa útvonal személy- és postaszállító gyorskocsijának, a delizsánsznak elso állomása volt.

A jobb felso mezo vízfolyása ugyancsak a múltba mutat, a budai egyház fráterei II. Gézától adományul nyerték a „pesti és a kerepesi rév vámját, a hajókét is, akár borral, akár sóval felfelé, akár más árukkal lefelé haladnak is”. Egyébként erre a révre utal a település neve is, a kerep lapos feneku átkelocsónakot jelent. A fa az egykori suru erdoséget és ligeteket alkotó szlfák, nyíresek, tölgyesek, éger és mogyorósok, hangások emlékét idézi. Egyben azt is, hogy XVIII. században használt községi pecséteken központi helyet egy eros gyökérzetu lombos fa foglalta el. A három kereszt kifejezi a lakosság töretlen hitét, ugyanakkor fémjelzi a település Kálvária dombját, ahol a XI. században földvár állott és lábánál települt a falu. Az elso középkori templomot, amely Szent Miklós tiszteletére volt felszentelve, a Kálvária dombtetore emelték. A település a váradi püspökség birtokában volt a XV. század közepétol a XVIII. század elejéig.

Az alsó mezo vörös színe jelképezi az ezer éves véráldozatot: a tatárjárást, a belháborúkat, a sorozatos török hadjáratokat és végvári csatározásokat, a szabadságharcok, forradalmak és világháborúk hosi áldozatait. A búzakéve kifejezi a föld dúsan termo gazdagságát, amelyre alapozva 1402-ben a helyi prépost a nagyváradi katedrális Szent Demeter oltárának igazgatója lehetett. Ez tette lehetové, hogy a népesség a török világban kétfelé is fizesse a súlyos adóterheket, és hogy a török kiuzése után alig néhány évtizeddel már a pesti piacra vihesse termékeit. A csoroszlya és az ekevas már a falu 1585-ben megjeleno elso pecsétjén is szerepel.

Ezeket késobb, a XVIII. században a pecsét központi helyét elfoglaló fa két oldalán ábrázolták.

A címer nyomon követi a település egész fejlodését. Ezzel ad példát az utókornak, hogy az osök nyomdokain haladva kitartó munkával, településüket segíto, önfeláldozó, lelkes és egészséges lokálpatriotizmussal építsék közösen jövojüket.

 

Kerepes község zászlója fehér színu, a hosszanti oldalakkal párhuzamosan két oldalt kék szalag fut. A címer tengelye a hosszanti oldalakkal párhuzamos, a címer a zászló felso harmadában helyezkedik el. Alatta az alsó harmadban arany szalagon az „1148 KEREPES 1998” felirat olvasható. Az alsó él arannyal rojtozott.

 

kep10 sziklapark1 kep4

Kerepes nevét eloször egy 1148-ból származó oklevél említi meg. Egyik változat szerint a falu neve a régi magyar kerep – hajó, csónak – szóra utal. Feltehetoen kis hajókat, csónakokat készítok éltek itt, akik a vízi jármuveket az akkor még bovizu Szilas patakon úsztatták a Dunára. Másik változat szerint régi nevét a Kreps – Rák – elnevezést a szájhagyomány szerint a honfoglalás elott itt élo szlávoktól kapta.

 

A település elso birtokosa Kárészi Sándor szebeni bán volt, akinek birtokába az 1270 körüli években került. Az írott források tanulsága szerint az 1400-as évek elején meglehetosen eros, vagyonos település volt. 1408-ban Péter kerepesi plébános a nagyváradi Szent Demeter kápolna oltárigazgatóságát kapta meg. 1430-ban pápai oklevél említi a kerepesi Szent Miklós templomot, melyet a Kálvária dombteton emeltek. Ebben az idoben Kerepes János váradi püspök birtoka volt.

 

1544-ben a falu török hódoltság alá került, és bár a török hadjáratok során életben maradt. 1596-ban a tatárdúlás során a lakosság teljes egészében elmenekült, vagy elpusztult.

 

1585-bol származik Kerepes, sot egész Pest megye legrégebbi pecsétje, amely eros törzsu lombos fát ábrázol. A terület hosszú ideig lakatlan lett, majd az 1690-es évektol ismét kezd benépesülni német és magyar telepesekkel. 1703-ban a Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság elmenekült és 1711-ben a Szatmári-béke évében Kerepes falu üresen állt, elhagyott volt. Az ekkor elkezdodött szervezett telapítési programok keretein belül néhány korábbi német család mellett új magyar, német és szlovák családok települtek ide. 1715-ben már 20, 1720-ban már 52 család élt itt. 1713-ból származik Kerepes legrégebbi épülete a váradi káptalan tiszttartó háza, mely karakteres tömegével, csonkakontyolt magas tetovel, és szépen formált barokk ablakrácsaival hívja fel magára a figyelmet. Az épület ai idok folyamán kultúrház, mozi, könyvtár, üzem és raktár. Sajnos, a belso már nme orzi az eredeti formáját.

 

A birtok 1719-tol Grassalkovich Antal tulajdonába került, majd 1867-ben magyar királyi koronabirtok lett.

 

1750-ben Kerepes bekerült az ország vérkeringésébe azzal, hogy a postakocsi egyik frekventált útvonalán feküdt. Egészen a vasút megépítéséig Pest és Gödöllo között Kerepes volt az elso postakocsi állomás. 1990-ban a vasút vonala elérte a községet. Eloször gozmozdony – ahogy a helybeliek nevezték, a „muki” húzta a vasúti kocsikat, majd 1911-ben már villamosított vonalon lehetett a fovárosba eljutni.

 

A Kálvária hegyen volt templomot a husziták építették, és itt volt az elso temeto is, amit a megmaradt síremlékek bizonyítanak. 1719-ben kezdték a plébánián az anyakönyvet vezetni. 1911-12-ben a koronauradalom és a község lakosságának lelkes és hathatós támogatásával épült meg szecessziós stílusban a ma is használatban lévo, Szent Anna tiszteletére szentelt templom. Tornya a felvidéki pártázatos reneszánsz formákat idézi. A környéken éltek Petofi Sándor rokonai, s maga a költo is többször megfordult a faluban. 1849-ben a szabadságharc alatt Klapka és Aulich tábornokok állomáshelye volt Kerepes.

 

A II. világháború utáni idoszakban jelentos fejlodésnek indult a falu. 1951-ben alakul meg az elso termeloszövetkezet, munkalehetoséget biztosítva az itt lakók és az egyre nagyobb számban ide települok számára. A szövetkezet 1968-ban Szilasmenti MGTSz néven egyesült a kistarcsai szövetkezettel. A gazdasági egyesülés után megkezdodött a közigazgatási egyesítés is, eloször Kerepestarcsa néven, majd 16 évi együttlét után 1995. január 1.-vel község szétválással ismét visszaállt a több száz éves állapot, azaz a két település KEREPES és KISTARCSA néven ismét önálló életét éli.

 

A falu szlovák jellegét és hagyományait 1950-es évek elejéig megtartotta. Ezután a lakosság száma a nagymértéku betelepülés hatására jelentosen megnövekedett. Az eredeti szlovák hagyományok egyre inkább háttérbe szorultak. A korábban általánosan használt tót nyelvhasználat egyre inkább magyarosodott és a korábbi szlovák népi hagyományok egyre inkább elhalványodtak, háttérbe szorultak.

 

Éppen ezért nagyon fontos és nagy jelentoségu az a munka, amely a nyelvhasználatra, öltözködésre, szokásokra vonatkozó eredeti népi hagyományok felkutatására és megorzésére irányul.

 

A kezdeti átmeneti nehézségek után elkezdodhettek a fejlesztési munkák, a falu képének, arculatának kialakítása.

 

Elkészült 70%-ban Szilasliget, Széphegy, Hollandi telep csatornázása, szilárd burkolatú utak épültek. Bovültek az óvodai férohelyek a szilasligeti óvodaszárny átadásával és az iskola is, az új épületszárny átadásával. Benzinkút, üzletsor, áruház, lakópark épült.

 

Az elkezdett arculatváltást és fejlesztési munkákat a jelenlegi Hivatalvezetés és Képviselo-testülete egyik legfontosabb célkituzésének tekinti.

 kerepes_szent_anna_templom

www.kerepes.hu

 

 

Szeretettel várunk minden állattartót és kedvenceit praxisunkban!
Dr. Horváth Bánk állatorvos
Dr. Korvin László állatorvos
Telefon: (28)-490-369
Éjjel-nappal 0-24 óráig, hétvégén is hivható
(30)-22-177-23