A vérkép jelentösége és értelmezése állatokban

szombat, 2009 február 21. Category(s): diagnosztikai vizsgálatok.

Mik azok a vérsejtek?

A vérsejtek nagy részét (vörösvérsejtek, granulocyták, vérlemezkék) a csontvelo termeli. Ez a folyamat folyamatos, hiszen a sejtek élettartama véges, elobb-utóbb elöregednek és a lép, illetve a máj falósejtjei kiiktatják oket a vérkeringésbol. A vörösvérsejtek kutyában 60, macskában 120 napig élnek, a granulocyták és a vérlemezkék életideje órákban mérheto. A nyiroksejteket (limfociták) a nyirokszervek termelik, azaz fiatal korban egy ideig a csecsemomirigy, majd kizárólag a nyirokcsomók. Minden sejtféleség mielott eléri az „érett kort” és bekerül a vérkeringésbe, termelodési helyén sok-sok osztódáson és érési folyamaton megy keresztül. Normális esetben csak érett, kifejlett, vagyis funkciójuk ellátására alkalmas sejtek vannak jelen a vérpályában. Ha fiatalabbak is megjelennek, az mindig arra utal, hogy a csontvelo kénytelen valamiért a tartalékaihoz nyúlni, mert az érett alakokból túl kevés van.
.Tovább...

Miért fontos a vérkép vizsgálata?
.
A vérkép vizsgálat az állatok keringo vérsejtjeinek számáról, egymáshoz viszonyított arányáról és morfológiájáról ad képet. Ezek közül mindegyik tényezo egyformán fontos, bármilyen eltérés a normálistól azt jelzi, hogy a szervezetben valamilyen kóros folyamat zajlik. Minden állatfaj rendelkezik ún. normál értékekkel, ezek általában tól-ig határok. Még fajon belül is lehetnek jellegzetességek, apró eltérések, ezeket mind figyelembe kell vennünk a vérlelet kiértékelésekor.
.

Hogyan történik a vérkép vizsgálata?
.
A vérkép vizsgálata során sejtszámláló automata méri le a vérsejtek mennyiségét, illetve határoz meg különféle paramétereket a mintából. Emellett vérkenet is készül, amelyet festés után mikroszkóp alatt értékelünk bizonyos szempontok alapján.
.

A vörösvérsejtek számának változása
.
A vérsejtek közül a vörösvérsejtek fordulnak elo a legnagyobb számban. Ok szállítják a légzési gázokat, többek között az oxigént a szöveti sejteknek. Ezt a funkciót a bennük lévo hemoglobin (vérfesték) látja el, nagyon fontos tehát, hogy ez megfelelo mennyiségben és minoségben legyen jelen benne. A vörösvérsejteknek számának vagy a hemoglobin mennyiségének a megfogyása vérszegénység (anémia) kialakulásához vezet. Ezt eloidézheti a vörösvérsejtek érpályán vagy a lépen belüli túlzott pusztulása, kisebb vagy nagyobb vérzés során történo elvesztésük, vagy termelodésüknek a zavara. Kóros lehet az is, ha túl sok kézodik belolük, mert ez korábbi oxigénhiányos állapotot, vagy csontveloi daganatot is jelezhet. Jóval gyakoribb a vérszegénység kialakulása. Megítélésüket az ún. vörösvérsejt-indexek is segítik: ezek nagybetus rövidítések (MCV, MCH, MCHC) a leleten. Ok jelzik a vörösvérsejtek méretét és hemoglobin tartalmát. Segítségükkel a vérszegénység egyes típusainak elkülönítése válik egyszerubbé.
.

A vörösvérsejtek morfológiai eltérései
.
A vérkenet segít abban, hogy megítéljük a vörösvérsejtek festodését, a méretbeli eltéréseket, alakváltozásokat és a vérparaziták jelenlétét. Ezek eltérései jellemzoek lehetnek egy adott anémia típusra, vagy akár egyéb, eredendoen nem vörösvérsejt-megbetegedésre is (pl. vesebetegség, májelégtelenség, bizonyos daganatok).
Elofordulhatnak ún. magvas vörösvérsejtek is a keringésben: ezek a fiatal, éretlen alakok. Az emlosök érett vörösvérsejtjei ugyanis mag nélküliek. Fölbukkanásuk mindig súlyosabb vérszegénységet jelez.
.

A hematokrit érték
.
Ez a szám jelzi az összes vérsejt arányát a teljes vértérfogathoz képest. Úgy kell elképzelni, mintha a vérmintát lecentrifugálnánk, és megnéznénk, hogy a leülepedo sejtek mekkora hányadot foglalnak el a kémcsoben. Mivel a vörösvérsejtek vannak a legtöbben, leginkább az o számbeli eltérésük fogja meghatározni a hematokrit érték alakulását. Ha ez túl kicsi: vérszegénység áll fenn. Ha viszont túl magas: az állat folyadékhiányos (vagy nagyon ritka esetben csontveloje valamiért kórosan sok vörösvérsejtet termel).


A fehérvérsejtek számbeli és morfológiai eltérései
.
Mind a normálisnál magasabb számuknak, mind csökkent mennyiségüknek jelentosége van. A számbeli eltéréseket mindig a különbözo fehérvérsejt-típusok (ún. granulociták, limfociták, monociták) egymáshoz viszonyított arányának esetleges eltéréseivel együtt értékeljük. Megvan ugyanis minden sejtféleségnek a maga szerepe (pl. granulociták: bakteriális folyamatok kivédése, limfociták: vírusfertozések leküzdése, bizonyos immunfolyamatokban való részvétel, monociták: általános védekezo mechanizmusokban betöltött szerep). Így ha valamelyik sejttípus megfogy, vagy éppenséggel megszaporodik, kóros folyamat áll a háttérben.

Fehérvérsejtszám emelkedése: leggyakrabban az össz-fehérvérsejtszám emelkedését tapasztaljuk, általában az ún. neutrophil granulocyták megszaporodásával együtt. Ilyenkor mindenképpen valamilyen gyulladásos folyamatra kell gondolnunk. Ez érinthet egy egész szervet vagy szervrendszert (pl. gyomor- és bélgyulladás, tüdogyulladás, húgyhólyag gyulladás, külso hallójárat gyulladás, stb), de szorítkozhat csupán egy helyre is (pl. tályog, daganat, szövetsérülés). Minél kiterjedtebb és súlyosabb a folyamat, annál magasabb lesz ez a szám.
.

Fehérvérsejtszám csökkenése: elofordul azonban, hogy az adott terület annyi fehérvérsejtet elemészt, hogy a csontvelo ezt már nem képes pótolni. Ekkor a normálisnál alacsonyabb össz-fehérvérsejt szám mérheto. Tehát ez nem jó jel, meg kell találni azt a területet, ami „lefoglalja” a sejteket. Ilyenkor sok esetben kóros sejtplazma képzodmények megjelenése is segíti a diagnózist.
.

Leukémiák: nem feledkezhetünk meg a leukémiákról sem: valamelyik sejttípus kóros túltermelése daganatos háttérre is utalhat. Ekkor szintén sokat segít az elbírálásban a sejtek morfológiai elbírálása és a fiatal alakok felbukkanása.
.

Granulocita tipusok: a granulociták három típusa ismeretes, ezek közül a neutrofilok szerepét már említettük. Viszonylag gyakran tapasztaljuk még az ún. eosinofilok arányának megemelkedését is: bármilyen parazitás fertozöttség (pl. férgesség, bolhásság, rühösség) vagy allergiás megbetegedés eloidézheti. Nagyon ritkán egyes daganatos kórkép kapcsán is emelkedhet a számuk. Az ún. basofil granulociták megjelenése rendkívül ritka, általában az eosinofilokkal együtt fordul elo. A limfociták felelnek a sejtes és humorális immunitásért. Legtöbbször vírusfertozések során szaporodnak meg, de daganatos burjánzásuk is elofordul (ez esetben ok uralhatják a vérképet). A monociták általános „takarítók”: a sejtmaradványokat, élo vagy elpusztult kórokozókat kebelezik be. Sokkal több idot töltenek vérpályán kívül, a szövetekben, de ekkor már „makrofág sejteknek” hívjuk oket. Ha csak kicsit emelkedik a számuk, még jó is lehet, azonban bizonyos autoimmun folyamatokban (amikor az immunrendszer saját sejtjeire támad) is megszaporodhatnak. Ilyenkor a kenet kiértékelésekor esetleg azt is látjuk, hogy belsejükben ép vagy lebomló vörösvérsejtet tartalmaznak!

A vérlemezkék

Ezek a kicsiny, mag nélküli sejtek igen fontos szerepet játszanak a véralvadás kezdeti szakaszában. Ha túl kevesen vannak, az állat vérzékennyé válhat. Ez nem olyan súlyú, mint a klasszikus véralvadási zavar, ami bizonyos véralvadási faktor(ok) hiányát jelzi (pl. hemofíliák). Viszont a testszerte a borön, nyálkahártyákon jelentkezo apró, pontszeru vérzések idovel összeadódhatnak és akár súlyos vérszegénység is lehet a következmény. Ha túl sok van belolük, jelezheti gyulladás fennállását, cukorbetegséget vagy éppen daganatos folyamatot. Leggyakrabban mégis akkor tapasztaljuk, ha az állatnak ún. krónikus vérvesztése és következményes vashiánya van. Ez azt jelenti, hogy valahová (pl. gyomor-, bélcsatorna, húgyhólyag) folyamatosan, de szemmel esetleg nem látható mértékben vérzik az állat, vagyis a vérlemezkék állandóan „aktiválva vannak”.
.

Halmay Dóra dr. (Ebcsont Beforr Állatorvosi Rendelö) .